"Mégis mi fene baja lehetne egy magadfajta fiatalnak?" - kérdezik sokan, főleg a negyvenesek és a 40+osok. Hát azon kívül, hogy már önállósodnék, de megrémít a munka és a teljes körű felelősség világa, megspékelve azzal, hogy megtalálom-e az igazit, egészen odáig, hogy lesz-e az életben saját lakásom, és egyáltalán jó szakba öltem-e bele három évet és majdnem 1 millió forintot, végülis, tényleg semmi.

Igen persze ők nem mentek át rajta sose mert tudták mi a dolguk, és csöndben tették, nem voltak ilyen puhányak, azon sírni, hogy sok a lehetőség. 

Mert különben is ez az élet rendje, meg egyes idősek szerint eleve az ilyen életerős fiataloknak már rég a munkaerőpiacon van a helye, mert jobban esik még a vizet is úgy kiengedni a csapból, hogy én dolgoztam meg érte. Hogyne, persze.

De különben is elbaszott egy generáció vagyunk, mert állandóan csak lóg a madzag a fülekből, és csak azt a szart nyomkodja mindenki a metrón is, arról nem beszélve, hogy azzal a két darab szemével mindenki másfele néz, de semmiképp sem arra, hogy átadja a helyét olyannak aki céltalanul lézeng a városban és most is csak két megállót megy, mai fiatalok. Kihalt a tisztelet meg a becsület meg a jószándék meg a kemény munka meg a kommunikáció meg az anyám kínja is.

Köszhelló